Keresés ebben a blogban

2013. október 29., kedd

Czapáry Veronika regényrészlete (Megszámolt babák), Scolar Kiadó, 2013.





Az ajánló szöveg szerint a regény 2013 szeptemberében jelenik meg (így már meg is kellett, hogy jelenjen), és "a balladák konok ritmusában megírt költői próza". Olvasom a részletet. A narrátor (már ha egyáltalán narrációról van szó), elvileg egy gyermek- vagy fiatalkorú egyén lenne. Erre mutat a látásmód és a szöveg "naivitása", engem azonban rendkívüli mértékben zavar ez az álnaivitás, mint minden regényben, amely középszerű módon tud csak megjeleníteni egy gyermeknarrátort. Ha valaha is hallott valaki gyermeket beszélni, akár rádióműsorban is, az tudni fogja, hogy a gyermekbeszéd nem csökkentett értelmi szintet, hanem másfajta logikát tükröz. A gyermek nem képes érzelmességre, önsajnálatra, mint az alábbi mondatban:

"Anya karácsonykor egészben sült csirkét is szokott sütni, aminek olyan finom a bőre. Én nagyon szeretem a sült csirkét, csak az a baj, hogy a melle húsát sosem kapom meg, mert azt csak Anya és az öcsém eheti meg, pedig nagyon vágyom rá. Az a legfinomabb, mert ott kicsit égett és vékony a bőr."

Ez a gyermeki (vagy inkább gyermekes, infantilis) próza időnként (elég gyakran) kilép ebből az állapotból, és egy sokat tudó, felnőtt, ideologizáló narrátorrá válik:

"mert ő angol tanár akart lenni eredetileg, de mint protestáns lelkészlány a kommunizmus alatt nem lehetett"

Tartalmilag nehéz megítélni a leendő regényt a részletből. A közölt rész azonban meglehetősen csapongó, felvillanó (emlék?)képekkel, mikrojelenetekkel. Hogy hogyan lesz ebből "regény", nehéz elképzelni. A balladákra sem ismerek rá, és nem tudom, a "konok ritmus" mit jelent, de ilyent sem látok benne.  
Szegényesen megépített világ rajzolódik ki a regényrészletből, homályos alakokkal, felesleges érzelmességgel. Hogy megint az ajánló szövegre hivatkozzam:

"sokkoló olvasmány, az írónő a magyar irodalomban elsőként tör meg egy tabut. Műve azonban nem pusztán látlelet: a balladák konok ritmusában megírt költői próza, az élethez való jog túlélő éneke."

Vajon mi lesz ez a megtört tabu, és mitől lesz sokkoló? – Ezt is nehéz megítélni a részletből, és az ajánló szöveg, érthető okokból, nem árulja el. Azonban egy biztos: lírai prózából nem nagyon keletkezik regény. Jó szöveg keletkezhet, adott esetben hosszú szöveg is. Ez lehet akár sokkoló is, ha erőteljes nyelvi megformálás, viszonylag kevés szentimentalizmus jellemzi. A részlet nem erre utal.

Hanna Höch (1889-1978) babái
 Amúgy a tabuk feszegetése már régóta megtörtént a magyar irodalomban – sőt más nem is nagyon történt mostanában. Nehéz lenne Tolnai Ottót túlszárnyalni, aki egész regénynyi oldalt töltött meg "r" betűkkel, nem is most, hanem jó ötven éve. Az lenne a a legnagyobb újdonság, ha valaki nem "kísérleti regényt", "megírhatatlan regényt" "regénytelen regényt" akarna írni, hanem egyszerűen csak: regényt. Nem tabukat akarna döngetni, szétszedni, nem határt akarna sérteni, átlépni, rombolni. Az utolsó reklám is ezt teszi, és nincs olyan film, irodalom, amelyben ne jelenne meg pillanatokon belül a szexualitás -- csak az kérdés, hány perc múlva történik meg. Nem a prüdéria beszél belőlem, csak az unalom: van-e másféle történet is körülöttünk? Hogyan nézne ki egy olyan alkotás, amelyben nem a fekáliáé, az olcsó és trágár, hatásvadász nyelviségé, a politikáé, az önsajnálgatásé és a szexualitásé lenne a főszerep?
Lehetséges, hogy az egyre inkább bulvársajtóvá alakuló, folyton éhes irodalmi lapok gerjesztik ezt?
 --------------------
"Czapáry Veronika az idézett oldalon összefoglalt életrajza szerint: 2004 óta publikál irodalmi folyóiratokban és weboldalakon. A JAK, a FISZ, az Imago Egyesület és a Szépírók Társaságának tagja. Első kötete (Anya kacag) 2012-ben jelent meg a Jelenkor Kiadónál."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése