Keresés ebben a blogban

2013. december 3., kedd

Podmaniczky Szilárd friss húsa



Podmaniczky Szilárd, a "librarius" főszerkesztője (van nem főszerkesztő írónk?) azt  mondja az Irodalmi Jelen (http://irodalmijelen.hu/2013-dec-2-0937/konyvek-karacsonyra-1) karácsonyi körkérdésére adott válaszában arra, hogy mit fog olvasni 2013 karácsonyára: "Miért éppen azt? Mert új hang. Nagyon le vannak szedálva az irodalmi hangok. Friss hús, friss saláta kell."
 Mintha az avantgárd izmusok korát élnénk, napról napra új hangot keresnek a szerzők. Mindenki szeretne valami nagyon eredetit adni és kapni, ezt mutatja a külsejük, írásuk, megszólalásuk, fellépésük egyaránt. Szenvednek az egyformaságtól, a "szedáltságtól", attól, hogy nem tudnak különbözni és elkülönbözni a másiktól. Szenvednek attól, hogy összetéveszthetők, hogy nevük éppen csak megjegyezhető. Ezért az egyik parókás-kalapos átalakulóművész lesz a saját irodalmi estjén, a másik mély és bölcs álarcot vesz, a harmadik varázslókalapot, stb. stb. Ha összehasonlítod, hogy e szerzőkről hány sort írtak különcködésük és szereplésük miatt, és hány sort a műveikről, elég fura arányt kapni.
  A szedáltság és egyformaság a jelentéktelenség és másodvonalúság szedáltsága és egyformasága. A dilettánsok mind hasonlítanak egymásra, akármit tegyenek és írjanak is. A dilettánsok agya valahogy mind egy rugóra jár. Az egyéni, a felismerhető hangnak nincs szüksége parókákra.
Soha ennyi író, regény, verseskötetet nem jelent meg egyszerre, mint mostanában. A "friss húsra" vágyó íróemberek és olvasók azonban mindebből semmit sem olvasnak. Tanulságos a litera.hu körkérdése az év könyvéről. A legmenőbb írók is max. 1-3 százalékot tudtak begyűjteni, mert egymást sem olvassák, s ha igen, meg nem szavazzák. Valamennyiüket D. Tóth Kriszta fogja lekörözni, mint kishazánk "legmenőbb írója" :)))

––––––––––––––

Friss húsra, friss hangra vágyunk? Olvassunk klasszikusokat és művészeket. Például:

Kányádi Sándor: Fekete-piros

leíró költemény, melyet szereztem a
kolozsvári Malomárok és Telefonpalota
közti járdaszigetről az ezerkilencszáz-
hatvanas-hetvenes esztendőkben csütörtök
és vasárnap délutánonként.

Fekete-piros csütörtök
és vasárnap délután
- amikor kimenős a lány -,
fekete-piros fekete
táncot jár
a járda szöglete.

Akár a kéz, ha ökölbe kékül.
Zeneszó, énekszó nélkül.
Egy pár lány, két pár lány
fekete-piros fekete
táncot jár.

Kolozsvári telefonház,
száz az ablak, egyen sincs rács,
ki-bejár a világ rajta,
de azt senki sem láthatja.

Egy pár lány, két pár lány
fekete-piros fekete
táncot jár.
A magnó surrog így,
amikor hangtalan másol.

Sír a csizma, sír
a szédítő tánctól:
tatár öröm, magyar bánat,
megszöktették a rózsámat.
Ha megnyerte, hadd vigye!
Fekete-piros, fekete
táncot jár
a járda szöglete.

Mintha tutajon, billegőn,
járnák süllyedő háztetőn,
alámerülő szigeten,
úszó koporsófödelen.

Fejük fölött neon-ág,
csupa világ a világ!
Ecet ég a lámpában,
ecet ég a lám-pá-ban.

Anyám, anyám, édesanyám,
gondot mért nem viselsz reám.

Föl-föllobban
egy-egy dallam,
- amit talán csak én
a botfülű hallhatok,
akiben kézzel-lábbal
mutogatnak a dallamok, -
föl-föllobban
egy-egy dallam,
s mint a gyertya a huzatban
kialszik.
Szamos partján mandulafa
virágzik;
fekete-piros, fekete
táncot jár
a járda szöglete.

Körbe-körbe
majd pörögve
majd verődve
le a földre
föl az égre
szembenézve
sose félre:
egy pár lány, két pár lány
fekete-piros fekete
táncot kár.

Honnan járják, honnan hozták,
honnan e mozdulat-ország?

Szétlőtt várak piacáról,
csűrföldjéről, még a sátor
vagy a jurta
tüze mellől, röptette föl
a csípők, a csuklók, térdek
katapultja?

Vagy régebbről, húszezerből?
Még a nyelv előtti ködből
teremti újra - az ösztön?
Akár a szemek mandula-
metszését az anyaméh
szent laboratóriuma?

Honnan járják, honnan hozták?
Honnan e mozdulat-ország?
S milyen titkos adó-vevők
fogják, folyton sugározván,
az egyazon vér és velő
hullámhosszán?

Akár a kéz, ha ökölbe kékül.
Zeneszó, énekszó nélkül.

Egy pár lány, két pár lány
fekete-piros-fekete
táncot jár.

A magnó surrog így.
S amit ha visszajátszol?
Koporsó és Megváltó-jászol.

1972

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése