Keresés ebben a blogban

2013. november 17., vasárnap

A kortárs női irodalom és a bulváresztétika (Csobánka Zsuzsa Belém az ujját c., és Joanna Maya c. készülő műve ürügyén)



 Végtelen változatosságban énekelte, mesélte a régi irodalom – az ókori, a lovagi, a gótikus, a szentimentális – az epekedést a kedves után, a lelki kétségeket, álmatlan, holdvilágos éjszakákat, a titkos vágyat az áhított szerelmes egyetlen pillantásáért, a távollétben is hűséges kitartást, sírig tartó nagy szenvedélyt. A 18. és 19. században, Pompadour és Récamier asszony szalonjában mindez intellektuális, társasági vagy hatalmi játékká változott (ld. Sade márki írásait, Choderlos de Laclos regényét: Veszedelmes viszonyok). A hódítás és a siker, a hűtlenkedés öröme és esztétikája törölte a változatlan és örök szerelemről szóló álmokat. Werther még öngyilkos lesz, Pompadour asszonyság legfeljebb bosszankodik egy kicsit, és új játszmába kezd. Azonban még itt is elsősorban a játék volt a lényeg, a testi, szellemi és lelki erőfeszítés a győzelemért, és talán nem túlzás azt állítani, a játék öröme legalább akkora volt, mint a vágy és vonzalom teljesedéséé.
A kurtizánt ellenben a szalonhölgytől, vagy az erényes kisasszonytól mindenkor az különböztette meg, hogy játszmájából kiiktatódott a játék, minimálisra rövidült a befektetett idő a testi vágy felébredése-felébresztése és kielégítése között. A kurtizán mesterkedésében nem a szexuális vágy kielégítése, hanem felébresztése és szolgáltatása, cserében pedig egy másfajta (anyagi, vagy olykor csak egzisztenciális) szükséglet eszközének megszerzése a cél. A kurtizán tevékenysége: cserekereskedelem. Időben az azonnali szolgáltatás, azonnali szerzés jellemzi. Nincs helye játéknak, hatalmi harcnak, stratégiának, érzelemnek. A kaméliás hölgy (ifj. Alexander Dumas) története, mint számos más regénytörténet a 19. századból a kétféle elv keveredésére épül: mi történik, amikor a kurtizán életébe, annak működési elvébe belép az érzelem, az időtényező, a "játék".
 Az irodalmi művek elég sokáig ennek a folyamatnak bizonyos szakaszaira figyeltek. Igen sokáig a vágy feléledésének, erősödésének idejére, a játszmák menetére korlátozódott a tematika,  miközben kihagyták a vágy teljesülésének, a testi szerelemnek a megjelenítését. Az irodalmi művek a maguk műfaji logikája, stíluskészlete, képi anyaga, morális határai között mozogtak. A lovag az egész világgal vívott meg a kedveséért, a csúnya ember a lelki minőségeivel ért célt; a szentimentális ember érzelmeinek intenzitásával szerezte meg a szeretett személyt, vagy pusztult el a beteljesületlenség kínjai közepette. A romantikus ember álomvilágba menekült; a kisasszonyok fehér lovas királyfiról álmodoztak; a népmesék hősei kiállták a három próbát és a sárkányt, boszorkányt, varázslót.
S ez még mind a vágy beteljesülése előtti szakaszhoz tartozott. A polgári irodalom (pl. a polgári dráma – Ibsen Nórája; a polgári regény: Flaubert Bovarynéja, stb.) a vágy teljesülése utáni időszakot analizálja.
A 19. század folyamán azonban egyre messzebbre ment az irodalom az előtt és után közötti esemény, a beteljesülés leírásában. Zolánál majdnem a teljes aktus megjelenik, sőt olykor be is építi a regénybe, messziről persze, jó nagy térbeli távolságból, mellőzve a képi ráközelítést (pl. a Germinalban a búzatáblák között, vagy a bányalejárat környékén).
A 20. század találmánya a szerelmi aktus teljes és naturalisztikus abrázolása. Ez az újítás részben az irodalomban, részben a filmművészetben ment végbe, és tematikusan is, eszköztárát tekintve is többféle irányban haladt. A testi lét különféle jeleneteinek, részleteinek olyan művészi feldolgozásai jöttek létre, mint pl. Charles Bukowski, e modern Villon regényeiben, méginkább verseiben; létrejött a nemi aktus ábrázolásának kereskedelmi változata, a pornó. Ez utóbbiban aztán végképp kiiktatódott mindenféle szellemi-lelki elő- és utójáték, a cél az azonnali szolgáltatás – látványban, vágyébresztésben, pénzben egyaránt. A kurtizánok tevékenységétől a személytelenségében különbözik, és az egzisztenciális szükséglet hiányában. A pornókészítők nem éhes emberek, nem is testi vágyaiktól örökösen űzött emberek, csupán rideg és számolgató üzletemberek.
 Végül létrejött egy látszólag egészen új, de valójában nagyon régi változata a szexualitás ábrázolásának: a női fantáziálás megjelenítése. A művészetek soha korábban nem merészkedtek odáig, hogy szóban, képben feltárják a női szexuális képzelgés végtelenül változatos világát. A látszattal ellentétben azonban ez sem új dolog, legfeljebb a kulturális környezettől függően módosult az  eszköztár. Jane Austinnál éppúgy ott van ez a maga eszközeivel, mint Lesznai Annánál, és a lényeg mindig ugyanaz: hogyan és mikor fogja az álmodozó nőt birtokba venni a férfi. A nőemancipáció mitsem változtatott ezen: a mai független, önálló nőnek éppúgy a vágyak vágyát jelenti ez az esemény, mint Arisztophanész Nőuralmában, amikor bilivel tömködik ki a hasukat az asszonyok, hogy terhesség ürügyén kiszökhessenek a férfiakhoz. A női képzelgés kifejezéskészlete a 21. század elejére radikalizálódott, anélkül azonban, hogy olyan erejű művészi alkotásba futott volna ki, mint Charles Bukowskinál. Mi ennek az oka? Miért maradt meddő a női fantáziálás-irodalom?
A női irodalomnak korábban is megvolt az a sajátossága, hogy kifejezetten érzelmes, önéletrajzi, személyes, az irodalmi trendektől igencsak távoli volt. Ez olykor kedvesen naiv, olykor őszintén vallomásos műveket tudott létrehozni, de mindig a nők sajátos (hiányos) képzését és életkörét szokták magyarázatképpen mögé tenni. A 21. században azonban erről nyilván nem lehet szó. A magyar nőírók egy részéről, akik csupán nevükben különböznek egymástól, köztük Csobánka Zsuzsáról, nem lehet azt állítani, hogy más lenne akár a képzettségük, akár az életmódjuk, mint a férfiaké. Mi hát a zavaró ezekben a "tabukat feszengető" szexuális képzelgésekben?
Talán az, hogy olyan nagyon hasonlítanak a kurtizán működéséhez. Célba akar érni, de azonnal, vágyat akar – nem kielégíteni, hanem a férfiolvasóban ébreszteni, s cserébe, fizetségül irodalmi sikert szerezni. Testi szolgáltatásért más természetű juttatást szerezni – ugyanaz a képlet, mint a kurtizán cserekereskedelme. De más szempontból is értelmezhető: amennyiben a szerzőnő itt jól kiszámított és eltervezett üzleti tevékenységet bonyolít le, már nem is a kurtizán, hanem a pornó lesz a modellje. Nyelvi szempontból persze olvashatónak kell lennie a műnek, ez némi Bukowski-áthallással simán megoldható (az a kritikus hölgy, aki az Irodalmi Jelen oldalán Proustot és Joyce-ot emlegette Csobánka Zsuzsával kapcsolatban, talán kissé régen olvasott Proustot és Joyce-ot, s nem emlékszik rá egészen pontosan). 
 Az ilyen típusú irodalom működését néhány feltétel és körülmény biztosítja: a) a férfiolvasók és kritikusok, akiknek e szövegek elsősorban férfi, s nem feltétlenül olvasó identitásukra van hatással; jól beállított fotókkal (ld. az egyik írónőt fűben kéjelegve) a hatás fokozható, legalábbis addig az időpontig, amíg Csobánka Zsuzsa el nem éri a Dorottya-kort (tegyünk a szövegei mellé egy Dorottya-képet, s azonnal a komikum regiszterébe kerülünk); b) az irodalmi bulvár mint műfaj, melynek működési elve szintén a kurtizán-képlet: azonnali hatás, minden köztes folyamat és esemény kiiktatásával (kattintás-effektus, mely kifejezés magas hangrenddel is alkalmazható). S persze, az irodalmi bulvár mögé a pornó-modell is jól odaillik, hiszen kiszámított üzleti tevékenységről van szó. S végül c) pont: a magaskánon építői szintén némi nyereséget húznak e jelenségből, hiszen amíg ezek a hölgyek uralják a "tabukat feszegető" új, gyenge minőségű, de bulvárszinten népszerűsíthető irodalmat, addig minőségi ellenkánon egészen biztosan nem erősödhet fel az ő kánonuk veszélyeztetésének rangjára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése